Több olyan veleszületett lábdeformitásról írok, mely a születés után azonnal felismerhető és szakszerű kezeléssel az esetek jelentős részében műtét nélkül gyógyítható

Gyakoriság és súlyossági szempontból is az első helyen a dongaláb érdemel említést. Ez a láb leggyakoribb fejlődési rendellenessége. Előfordulási gyakorisága 2 ezrelék. Fiúknál kétszer gyakoribb és az estek felébben a deformitás kétoldali. Az elnevezés onnan származik, hogy a dongaláb a láb külső és belső élének a test középvonala felé irányuló hajlását jelenti, mely a hordó dongájához hasonlít. A betegség a láb összes izületét érinti. A felső és alsó ugróizületen kívül a lábat alkotó csontok és izmok is deformálódnak. Kóroktanában egyrészt e genetikus, másrészt a méhen belüli kényszertartás következtében kialakult dongalábról beszélhetünk. Az első esetben az elváltozás rendszeres tornával, gipszkötésekkel nehezen befolyásolható, míg a kényszertartás következtében kialakult dongaláb konzervatív úton is biztosan gyógyítható.

A dongaláb kezelését a születés után azonnal meg kell kezdeni. Tekintettel arra, hogy az elváltozás szembetűnő, így az ortopéd orvos a szülészeti osztályról hazabocsátott újszülöttekkel már egy hetes korban találkozik. Nagyon fontos, hogy egyrészt a szülőket megnyugtassuk, másrészt a kezelés menetéről részletes tájékoztatást adjunk. Az első vizsgálat után nagy valószínűséggel mondhatunk véleményt arról, hogy a dongaláb konzervatív úton vagy esetleg műtétileg kezelhető-e. Első lépésben megmutatjuk a szülőknek a korrekciós tornagyakorlatokat, melyeket minél hamarabb kell elkezdeni, és mihelyt a csecsemő bőre azt lehetővé teszi, körkörös gipszkötéssel folytatjuk a beavatkozást. A módszeres kezelés a deformitás egyes komponenseinek megfelelő korrigálásával történik A tornakezelés folytán először az előláb befelé fordulását igyekszünk megszüntetni, majd a sarokcsont befelé dőlését korrigáljuk. Csak ezután kerül sor az Achilles-ín feszességének oldására. A deformitásokat minden erőszak nélkül igyekszünk korrigálni. A korrekcióval elért eredményt gipszkötéssel rögzítjük. Tekintettel arra, hogy a csecsemők bőre rendkívül érzékeny, ezért a nyomáspontokon a bőrre filcet helyezünk, majd a lábujjaktól a combközépig érő körkörös gipszkötést teszünk fel úgy, hogy a térdizület 90 fokos hajlított helyzetben legyen. A szülők figyelmét minden alkalommal fel kell hívni arra, hogy ujjak vérkeringését ellenőrizzék, és amennyiben az ujjak beduzzadnak, elszíneződnek, a gipszkötést haladéktalanul el kell távolítani. A gipszkötést hetente, később kéthetente cseréljük. A korrekciót fokozva a deformitásokat a fenti sorrendben igyekszünk megszüntetni. A konzervatív kezelést akkor tekintjük befejezettnek, ha a láb túlkorrigálhatóvá válik. A kezelés befejezésekor röntgenfelvétellel kell az eredményről meggyőződni. Ha a röntgen anatómiai viszonyokat nem sikerül teljes mértékben helyreállítani, akkor látszólag teljes formai és funkcionális korrekció esetében is a műtéti kezelés jön szóba.. a műtéti kezelés ilyen esetbe már öthónapos kor után mérlegelhető. A műtét célja a dongaláb deformitást alkotó komponensek teljes korrekciója. A műtét után a korrekció megtartása érdekében, a túlkorrigált helyzetű lábról műanyagsínt mintázunk, melyet hosszabb ideig éjszaka viseltetünk.

A másik lábdeformitás a felcsapott láb. Ezen elváltozásra az jellemző, hogy az egész láb a lábszárral hegyes szöget zár be, és a sarokcsont kifelé dőlő helyzetben van. Az elváltozás kóroktanában a méhen belüli téraránytalanság szerepel. Születés után a deformitás oldó tornáztatására van szükség. Amennyiben a tornakezeléssel nem tudunk teljes eredményt elérni, szükségessé válhat a gipszkötés felhelyezése korrigált helyzetben. Ezen rendellenesség az esetek zömében konzervatív kezeléssel teljes mértékben gyógyítható. Nehezen gyógyuló esetben szükségessé válhat korrigált helyzetben műanyag sín alkalmazása.

A harmadik jelentős elváltozás a kacsaláb. Az elváltozásra az jellemző, hogy az előláb a lábközépcsontokkal együtt befelé forduló helyzetbe kerül. A láb belső szélén az izületi tokok, szalagok, és izmok zsugorodhatnak, az előláb a távolító kísérletnek ellenáll. Az esetek egy részében spontán gyógyulás észlelhető. Az elváltozás kezelése torna, gipszsín, körkörös gipsz túlkorrigált helyzetben. Konzervatív kezelésre nem gyógyuló esetekben kell műtétet végezni. Ennek során a deformitást alkotó komponensek korrekciójára kerül sor. A műtétet követően hosszabb ideig korrekciós gipszkötést alkalmazunk. A műtéti eredmény megtartása érdekében műanyag sín viselése válhat szükségessé.

Végül néhány szó a lúdtalpról. Tudni kell, hogy a csecsemő talpi zsírpárnája sokkal vastagabb, mint az életkor későbbi szakaszaiban, ezért gyakorlatilag minden csecsemő „lúdtalpas”. A normál hossz-illetve harántboltozat az évek során fokozatosan alakul ki. Ahhoz, hogy ez minél hamarabb kialakuljon, javasoljuk a lábtornát és a mezitlábjárást. Ezekre azért van szükség, hogy a talpi izomzat megerősödjön, és kialakuljon a normál anatómiai lábboltozat. Ha ez iskolás kor körül nem alakul ki, úgy egyedileg készített lúdtalpbetétet javaslunk. A gyerek lábboltozatát félévente kontroláljuk, és amennyiben úgy ítéljük meg, hogy a lábboltozat kialakult, úgy a betét viselését elhagyjuk.

Dr. Dreissiger Imre